2011. június 23. csütörtök, 20:00
Értékeld ezt a cikket
(1 Szavazat)

Ádám Mihály kiszáll a mókuskerékből

Ádám Mihály Ádám Mihály pmlszjb.hu archív/Máté Attila

Június 30-ával az országban mindenhol lejár a játékvezetői bizottságok mandátuma. A megyei bizottsági elnököket a megyei igazgatók és a megyei társadalmi elnökségek véleményezési jogával a Magyar Labdarúgó Szövetség nevezi ki. Pest megyében sem lesz ez másként, az elnöki pozícióért azonban a bizottságot már 12 éve vezető Ádám Mihály nem száll újra ringbe, így őt mindenképpen új elnök fogja váltani. A két pályázó információink szerint Székely Ferenc UEFA instruktor, volt FIFA asszisztens, illetve Varga András az utóbbi évtizedben az oktatásért, jelenleg az ellenőrzésért felelős elnökségi tag. A leköszönő Ádám Mihály készséggel állt a pmlszjb.hu rendelkezésére, hogy elmondja döntésének hátterét, illetve – szavait idézve – „megnyugtassa a megyei játékvezetőket”, hiszen távozásával az élet nem áll meg.

„Az utolsó elnöki értekezlet alkalmával az MLSZ részéről a megyei elnökök ígéretet kaptak arra, hogy megfelelő segítséget fognak kapni a zökkenőmentes átállásra” – kezdte Ádám Mihály, majd kitért arra, hogy a váltás miért most időszerű. „A játékvezetés területén a munka nem áll meg a bajnokság befejezésével, hiszen a szakmai feladatok folyamatosak. Továbbképzések, edzőtáboroztatás, felmérések, keretkialakítások és millió teendő adódik, amely miatt kérésünk az volt, hogy a váltásokat legkésőbb június közepe-végére le tudjuk bonyolítani. Erre ígéretet kaptunk és ennek el is jött az ideje.”

 

A hivatalos menetrend ismeretében a megyei igazgatóság részéről természetesen megkeresték Ádám Mihályt is, aki azonban úgy döntött, hogy a jövőben már nem kívánja ellátni az elnöki teendőket, így teret enged a többi pályázónak. Döntésének okaként elmondta, hogy elsődlegesen azért döntött a visszavonulás mellett, mert az utóbbi időben elnöki teendői már elsődlegesen nem csak a szakmára koncentrálódtak. „Az igazat megvallva egészségileg erőnlétileg nincs problémám, de a tény az, hogy hatvanhat évesen az élet rendje, hogy bármi előfordulhat az emberrel. Már tavaly sem akartam elvállalni a pozíciót, mert ha akármi történik, ami miatt esetleg egy magam korabeli vezető kidől a sorból, az nagyobb bajt okoz a munkában. Tavaly azonban úgy éreztem, hogy nem volt olyan állapotban még a JB vezetése, hogy zökkenőmentesen le lehessen bonyolítani egy vezetőváltást, most azonban úgy látom, hogy ez elől elhárult minden akadály.”

Az utóbbi csaknem két évtizedben – melyből hat éven keresztül alelnökként, tizenkét éven keresztül pedig elnökként vezette a bizottságot –, megítélése szerint rengeteg időt és energiát áldozott a játékvezetésre, amely időszak nem volt mentes konfliktusoktól sem. „Mára már nem viselem olyan könnyen a hiábavalóságot, az összetűzéseket, a sikertelenséget. Régebben ezeket bosszantó apróságokként éltem meg, ma azonban már talán túlságosan sokat is jelentenek számomra.”

Ezek a kellemetlen tényezők Ádám Mihály szemében évek óta változatlanok, és megítélése szerint nem csak Pest megyei szinten állandósult problémák. „Sajnos több olyan egyesület van megyei szinten is, ahol véleményem szerint nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy ott bajnoki mérkőzéseket rendezzenek. Nincs a játékvezetői öltözőben mosdási lehetőség, nem védik meg a játékvezetőket?! A szövetség nem tud, vagy nem akar odahatni, hogy egyáltalán rendezők legyenek a mérkőzéseken. Még megyei első osztályban is visszatérő probléma ez, a játékvezetőink gyakran életveszélynek vannak kitéve… Ezeken már nem tudok könnyen túllépni, és lehet, hogy csak én érzem magam ettől rosszul, de nem akarok túlpörögni.”

A bosszantó apróságok azonban nem csak megyei szinten, hanem az országos szövetség tevékenységében is sorakoznak a volt megyei elnök szemében. „Tavaly, amikor az új MLSZ-elnökség felállt, és megtudták, hogy a játékvezetők díjazása tekintetében Magyarország az utolsó előtt az európai rangsorban, a frissen kinevezett elnök tűrhetetlennek nevezte a helyzetet, és csodálkozott azon, hogy a játékvezetőink ennek ellenére ilyen eredményeket érnek el. Akkor azt ígérték, hogy a játékvezetői díjakat egy év alatt a duplájára emelik. Ehhez képest mindössze öt százalékot emelnek, és azt is csak az NB I-ben és az NB II-ben. Ez óriási pofon volt számomra.” (Az MLSZ kommunikációjában korábban tévesen jelent meg ez az információ. Ezzel szemben a tény az, hogy a 2011/12-es bajnoki évre minden osztályban a jelzett mértékben emelik a játékvezetői díjakat, nem csupán az országos keretekben – a szerző) „Emellett folyamatos támadások érik a megyei vezetőket, hogy a nagy számú vizsgáztatásokat követően a játékvezetőket nem tartjuk meg. Így nem is fogjuk, hiszen ha nem becsüljük meg az alacsonyabb osztályban működőket, akkor megtartani sem fogjuk őket. Az országos keretben – merem állítani – 50-60% biztosan ingyen is vállalná a működést, csak esélye legyen a legfelsőbb szinten szerepelni. Viszont ha a megyében nem becsüljük meg és nem tudjuk megvédeni szövetségi szinten a játékvezetőket, akkor egy idő után nem lesz miről beszélni.”

Ádám Mihály azonban a megyei elnökök összetartását is hiányolja. „Sajnos régebben az önálló megyei vezetők sem segítették a játékvezetők megbecsülését, hiszen a húsz elnök közül tizennégy-tizenöt – folyamatosan a csapatok érdekeire hivatkozva – a játékvezetői díjak emelése és a játékvezetők helyzetének jobbítása ellen emelt hangot. Hát ezek a vezetők ennyire ismerik a megyei labdarúgást. Magam is tudok több olyan egyesületet, ahol folyamatosan fizetik a játékosokat, esetenként több tízezer forinttal meccsenként. És ezeknek az egyesületeknek okoz a legtöbb problémát a játékvezetők díjazása, amely egyébként meg az egyetlen nyilvános adat ebben a tekintetben, hiszen bárki tudhatja, hogy egy játékvezető mennyit keres egy meccsen, míg a játékosról, edzőről ez nem mondható el. Ha egy csapatnak gondot okoz egy szezonban plusz 100-150 ezer forint a hazai meccsek játékvezetői díjaira, de havonta 100 ezer nem okoz gondot, amit kifizet négy játékosnak, az meglehetősen visszás. Akkor mondjuk ki: változtassunk a szabályokon, ne kelljen játékvezető, vagy mérkőzésenként legen elég egy játékvezető. Aztán vagy agyonütik szerencsétlent, vagy nem. Márpedig ez semmiképpen sem megoldás… Ezért harcolunk folyamatosan, hogy minden meccsen legalább három játékvezető legyen.”

A jövő tekintetében a szakember bizakodó, úgy érzi, nem szakad el a megyétől és a játékvezetéstől. „Akik ismernek, tudják, hogy vállalom a véleményem, és meg is mondom, ha úgy érzem, hogy segít. Az országos keretben is az egyik legidősebb ellenőrként megbecsült tagnak érzem magam a közösségben. Ha utánam olyan elnök jön, aki számít a munkámra, önzetlenül fogom segíteni. Tudom magamról, hogy a játékvezetésben szereztem annyi tapasztalatot, hogy bármilyen feladattal is bíznak meg, azt eredményesen és szorgalmasan lássam el. Küldő mondjuk már nem lennék, mert az egy állandó, szinte huszonnégy órás feladat, de az ellenőrzés, utánpótlás, vagy oktatás területén biztosan jól érezném magam. Ha viszont a másik véglet adódik, és az új elnök nem lát szívesen, minden szívfájdalom nélkül felállok, és teret engedek a munkájának. Legfeljebb a saját szórakozásomra járok majd a meccsekre és több időt töltök a kedvenc ’sportommal’, a szaunázással. Ha ez bekövetkezne, biztosan nem esne jól, de nem hiszem, hogy nehezemre esne túltenni magam rajta…”

Az új bizottságok összetételéről az MLSZ Elnökségi Ülése június 24-én dönt.

A cikk kommentálható az oldal alján!

Utolsó módosítás 2011. június 23. csütörtök, 21:14

Kapcsolódó cikkek (címkék szerint)

Vissza az oldal tetejére