A játékvezetők első mérkőzésüket a mindig rangos riválisként számon tartott orvosok ellen kezdték. A találkozó előtt Kristóf Péter részletekbe menő taktikai utasításokkal látta el „fiait”, s bár sérülés miatt több alapemberét is nélkülöznie kellett, nem feltartott kézzel küldte pályára csapatát. A komoly taktikai felkészülés a mérkőzést vezető játékvezetői hármasról is elmondható volt, hiszen Janitz játékvezető személyre szabott utasításokkal látta el asszisztenseit, Simon Tamást és Nagy Jánost. A sípmester név szerint kitért a játékvezetők hátvédsorára, majd magvas gondolattal zárta a mérkőzés előtti megbeszélést, mondván „ha sérült van a játéktéren, nem kell orvos, úgyis van a pályán tizenegy…”
A presztízsmeccs a játékvezetők számára kezdődött bíztatóan, egy előreívelt labdát Hajdú Gusztáv határozottan szerzett meg, melynek során védője földre került. Mozdulatát ugyan Nagy asszisztens szabálytalannak látta, de Janitz Gergő felülbírálva kollégáját továbbengedte a játékot, így Hajdú az orvosok büntetőterületén belülre játszotta magát, majd a labdát a kapuba juttatta. A doktorok igazolták a tézist, hogy az adrenalin elnyomja a jó modort, mivel az eset után többen nem éppen irodalmi stílusban kérték számon a játékvezető döntését, míg néhányan már beutalót írtak volna a sípmesternek a szemészetre, vagy egyenesen a kórbonctanra kívánták bemutató alanynak, a sípmester azonban határozottan elhárította a kritikát, és megadta a gólt.
Az eset feltüzelte az orvosokat, és intenzív nyomás alatt tartották a továbbiakban a játékvezetők kapuját. Sajnos időközben a játékvezetők góllövője komolyan megsérült, így kénytelen volt elhagyni a pályát és a továbbiakban csak csendes szemlélője lehetett a történéseknek. Hajdú a lelátóról figyelte, ahogy az orvosoknak folyamatosan több ígéretes helyzetet sikerült kialakítaniuk. Ennek eredménye sem váratott sokat magára, az első félidő hajrájában kihasználták Boros Zoltán újabb helyezkedési hibáját, és előretörve a jobb fölső sarok felé irányzott nem túl sikeres lövést küldtek a kapura. A hálóőr, Gyikó Tamás meg sem próbált dacolni a gravitációval, így a labda akadálytalanul jutott a kapuba, ezzel egyenlítést hozva a doktoroknak. A pihenő a doktoroknak jött jobban, a második játékrészben felőrölték a játékvezetőket, és végül 5-1-re verték a teljesen szétesett társaságot. A lendület pedig kitartott, hiszen a következő mérkőzésen izgalmas csatában, 4-3-ra győztek a vecsésiek ellen, ezzel biztosítva tornagyőzelmüket.
A játékvezetők a Vecsési Old Boys ellen javíthattak volna, azonban Fortuna és a tudáskülönbség nem engedett utat ez irányú vágyaiknak. Az egyetlen bevethető kapus, Gyikó Tamás a mérkőzés 17. percében szintén megsérült, így helyette az addig a mezőnyben ténykedő Pánti Tamás állt a kapuba. Ennek eredményeként a vecsésiek a szünetben már 4-2-re vezettek. A játékvezetők ugyan megpróbálták a lehetetlent, de végül Moldván István duplája, illetve Németh Keve és Oláh Gábor 1-1 találata sem volt elég a pontmentéshez, a Vecsés Old Boys 5-4-re győzött, így megszerezte a második helyet, míg a játékvezetők ugyan dobogós helyen, de utolsóként végeztek.
A kupa így ismételten az Orvos Válogatott gyűjteményét gazdagítja, és a játékvezetők számára újabb egy év áll rendelkezésre, hogy saját rendezvényükön diadalt arassanak.
