- Meglepődött?

- Meg. Nem vártam, mert nagyon sok rangadót vezettem ebben a szezonban, és aki már vezetett meccset, nagyon jól tudja, hogy ilyenkor nagyobb az esély, hogy „megégjen” az ember. Nekem is volt tavasszal olyan találkozóm, ahol nem éreztem a feltétlen elégedettséget a csapatok részéről…

- Sorozatban ez a második ilyen elismerés, hol foglal ez helyet korábbi díjazásai sorában?

- Nem tudok rangsort felállítani, mindegyik elismerés fontos számomra, akár a mostani, akár a korábbi, 1998-ban kapott „megye egy legjobbja” díjról, vagy a Gombás Attila-díjról beszélünk. Annyiban más most ez a díj, hogy mivel a „másik oldalról” jött, visszaigazolja, hogy amit fontosnak tartok, az jó, és ahogy teszem a dolgom, az közelebb áll az elfogadotthoz… Persze mindenkinek fontos, hogy visszajelzéseket kapjon, akár pozitív, akár negatív a megfogalmazott kritika, mert azokból lehet rengeteget tanulni. Számomra pedig öröm, hogy a pozitívumok jobban megtaláltak az elmúlt időben.

- Szeretné harmadszor is megkapni majd?

- Természetesen. Az ember azért csinálja a dolgát, hogy mind a szakma, mind a csapatok elismerjék. Másképp ez nem fog menni, csak ha folyamatosan jó teljesítményt nyújtunk. Bár ezen a téren is nagy a verseny, remélem, jó eséllyel indulok.

- Az előttünk álló bajnoki idény nagyon kiélezettnek várható. Önnek nagyon nagy a rutinja, a legmagasabb ligában eltöltött évek kellően felvértezték, és ebből adódóan a restanciája is nagyobb, mint a fiatalabb kollégáké. Mit vár, jelent Önnek a mostani helyzet nagyobb kihívást?

- Nem tartok különösebben a mostani bajnoki évtől. Talán annyiból lesz más, hogy több azonos képességű csapat fog küzdeni, ezért szorosabb meccsek várhatók, így a játékvezetői döntések helyessége is jobban reflektorfénybe kerül. Hét NB III-as csapat jött vissza, amelyből minimum négy vissza is akar kerülni. Szerencsére nekem lesz alkalmam megtapasztalni, mennyire komolyan gondolják, hiszen már rögtön az első fordulóban a Vác-Vecsés találkozón működhetek, ahol két korábbi NB II-es gárda feszül majd egymásnak.

- Mi a titka, hogyan tudja elismertetni magát?

- Nem hiszem, hogy ez titok, minden játékost és edzőt maximálisan tisztelek és megadom számukra a tiszteletet. Emellett rengeteg olyan játékos van, akiket akár magasabb osztályból is ismerhetek, tudom, hogyan kezeljem őket, hogyan bánjak velük. Ez olyan előnyt ad, amely egy kezdő játékvezető számára nem pottyan ölbe, viszont ebben is hosszú évek munkája, és rengeteg ősz hajszál van.

- Ha már a kort említjük, fizikálisan hogy bírja?

- Úgy gondolom, meglepően jól… Amikor egy Ferencváros II.-Budaörs edzőmérkőzésen 13 kilométert tudok futni, majd utána autóba ülök, elmegyek Tatára és futok egy 14 kilométeres tókört, utána hazamegyek, és nem érzem a fáradtságot, talán kijelenthetem, hogy nem érzem felkészületlennek magam.