2011. október 05. szerda, 07:51
Értékeld ezt a cikket
(2 szavazat)

Huszonöt évet zúzott szét a Tápióság játékosa

Cingáli József Cingáli József pmlszjb.hu archív

Az, hogy az erőszak és a méltatlan magatartás egyre jobban elharapódzik a labdarúgópályákon, már szomorú tény. Sajnos szinte megyénkben sincs olyan hét, hogy a magukat „sportembernek” tartó futballisták, vagy „sportszerető” nézők ne okoznának rendbontást. Október elsejének napsütéses délutánján a Tápióság egyik játékosa képezte magát pillanatok alatt utcai harcossá, így először fellökte, majd megütötte a mérkőzés játékvezetőjét Péteriben.

Ezt követően a mérkőzés 1-1-es állásnál félbeszakadt, így a nézők mindössze 44 percig szurkolhattak kedvenceiknek. Az eset után Cingáli József játékvezető (képünkön) azonnal bejelentette visszavonulását, és közölte, hogy mindennemű játékvezetői ténykedését megszakítja.

 

 

VAN VÉLEMÉNYE? KOMMENTELJE A CIKKET AZ OLDAL ALJÁN, VAGY A FACEBOOKON!

Amit Kun Szabolcs – mert így hívják a képzett labdarúgót – tett a hétvégén az nem csupán alattomos, méltatlan a labdarúgás szellemiségéhez, de szembe megy a sport minden erkölcsi tanításával. Ráadásul úgy, hogy ezen a meccsen ő volt a csapat játékos-edzője, mivel a Tápióság „mestere” éppen eltiltását tölti. Lehet erre azt mondani, hogy „begőzőlt”, vagy „idegesebb volt a kelleténél”, és megannyi ürügyet, mellyel védhetővé tennénk a tettet, vagy csökkentenénk a súlyát. De valljuk meg, bármit is hozunk fel, az indoknak talán jó, de mentségnek vajmi kevés. Ugyanis még a küzdősportokban is megadják az ellenfélnek a védekezés lehetőségét. A hátulról, majd alattomosan történő támadás viszont nem csupán elítélendő, de férfiatlan megoldás is.

A kellemetlen történettel kapcsolatban megkerestük Cingáli Józsefet is, aki nem akart hosszas fejtegetésekbe fogni. „Nem akarok megbántani senkit, ami történt ott van a jegyzőkönyvben. Egyszerűen elegem lett az egészből és nem hiányzik nekem, hogy így folytassam a pályafutásomat. Huszonöt év alatt volt jó néhány <<meleg>> meccsem, de az ilyen történések számomra példátlanok voltak eddig…”

Ami tudható, hogy a 40. perc környékén a játékvezető megítélt egy büntetőt, amelyet értékesítettek, majd egy-két perc elteltével született egy egyenlítő gól is. „Akkor Motolai Norbert már többször nyomdafestéket nem tűrő módon reklamált, ezért kiállítottam” – emlékezett vissza Cingáli. A Tápióság szurkolóinak talán nem is volt meglepő az ítélet, hiszen az MLSZ adatbankjában rögzítettek szerint a renitens játékosnak az elmúlt öt évben már kilenc kiállítással kellett szembenéznie, tehát nem az a típus, akit a szabályismeret, vagy a nyugodt vérmérséklet visz majd egyszer a sírba. Amit a játékos most mondott, azért viszont egy kedélyesebb matrózkocsma törzsközönsége zsebében nem csak a bicska nyílik ki, de minden bizonnyal fali díszként is ott tartanák, kitömött állapotban.  A játékvezető azonban nem tehetett többet, a piros kártya felmutatásával jelezte Motolainak, hogy ideje a zuhany alatt morfondíroznia a társadalmi érintkezés udvariasabb formáiról, és nemes egyszerűséggel kiállította a játékost. De ezzel az események sora még nem állt meg.

„Éppen könyveltem a lapot, amikor valaki hátulról úgy meglökött, hogy arcra estem” – folytatta a játékvezető. „Asszisztensem elmondása alapján ez a 16-os játékos volt, ezért neki is felmutattam a piros lapot, amikor váratlanul megütött. Szerencsére nem talált el teljes erőből, de érte az arcom, ezért lefújtam a mérkőzést.”

Cingáli emblematikus alakja a megyei játékvezetésnek, jóformán egész életét a labdarúgásnak szentelte. Tizennyolc évesen tette le a játékvezetői vizsgát és az elmúlt huszonöt évben megszakítás nélkül működött a különböző megyei osztályokban. Persze nem lehet egy pályafutást pár mondatban összefoglalni, de azért talán az olvasó számára is egyértelmű, hogy egy negyed százados karriert nem így kellene befejezni. Nem azért kellene befejezni, mert megalázták, és megtépázták az önbecsülését. Egy ilyen karrier végén meg kellene köszönni azt az áldozatos munkát, lehetőséget adni egy búcsúmeccsre, és méltóképpen lezárni. Nos, a Tápióság játékosa ezt a lehetőséget elvette Cingáli Józseftől, és már ezért alaposan van oka a szégyenkezésre.

Az, hogy egy csapat megítélésében mennyire kell szerepet játszania a játékosok viselkedésének, szubjektív kérdés. Ha viszont vesszük a fáradtságot, és megnézzük, hogy a Tápióság játékosai közül az elmúlt hat fordulóban ötször állítottak ki – volt aki hat (!) mérkőzéses eltiltást kapott – edzőjük október végéig nem ülhet le a kispadra, a csapat pedig már kétszer kapott pénzbüntetést a sárga lapok száma miatt, talán jelzi a sportkörben uralkodó szakmai életet és hangulatot. Nyugodt szívvel bizonyára nem állítható, hogy minden játékos a hétvégi mozgás öröméért, az egészséges megmérettetésért fut ki a gyepre. A mérkőzés utáni nyilatkozat a csapat vezetőségének részéről mely szerint „nem kellene ennyire védeni a játékvezetőket” pedig annyira kritikán aluli, hogy nem is érdemes minősíteni. Ezzel a nyilatkozattal maga a Tápióság KSK állított ki szegénységi bizonyítványt.

Cingáli József pedig emiatt úgy döntött, hogy sutba dobja az elmúlt huszonöt év minden küzdelmét, elismerését és emlékeit, mert számára már „nem éri meg” az áldozatot, türelmet, és alázatot amivel a működés jár a megyei osztályokban. „Sajnos már a játékvezetők hangulata sem olyan, mint régen. A régi kollégák közül is egyre kevesebben vannak, nincs már meg az a közösség, ami nekem fontos volt. Tavaly, a Kisnémedi eset kapcsán egy emberként mozdultunk, mi játékvezetők, de ezt nem lehet minden évben megtenni. Így nem akarom, hogy miattam kelljen másoknak kötelezettséget vállalni, vagy kellemetlen döntéseket hozni. Még nem tudom, mit kezdek a szabadidőmmel, de a fociból most jó időre elegem lett. Nem akarok a pályáknak még a közelébe sem menni, a játékvezetésre pedig akár egy percet is rááldozni. Sajnálom, hogy így alakult, de úgy érzem a mai foci már nem érdemli meg a munkámat…”

Az ügy folytatása a Fegyelmi Bizottság előtt zajlik majd, mely első kézből értesült az eseményekről. Ugyanis a mérkőzés szövetségi ellenőre a bizottság elnöke, Tihanyi Mátyás volt, aki saját szemével látta a történéseket. Ennek megfelelően pedig bizonyára szigorú ítélet várható.

Utolsó módosítás 2011. október 05. szerda, 17:46

Kapcsolódó cikkek (címkék szerint)

Vissza az oldal tetejére