Pilisszentivánon a helyiek az Aszód vendégszereplésére készültek, s bár a tabellán a középmezőnyben helyet foglaló két csapat között mindössze három pont volt a különbség, ezen a napon nem csak a várható pontosztozkodás jelentette az egyetlen látnivalót a mérkőzésen. A megyei osztályokban, majd a budai körzetben is több évtizede tevékenykedő Gyarmati Pál e mérkőzés levezetésével búcsúzott aktív játékvezetői pályafutásától.
„Az igazat megvallva, nálam jobban senki nem szidta a játékvezetőket akkoriban” – emlékezett vissza pályafutásának kezdeteire Gyarmati Pál. „Törökbálinton voltam edző, így sokszor kritizáltam a <<sporikat>>, mígnem Halász István hívott, hogy vizsgázzak le, ha már annyira értek hozzá… Emlékszem, Fekete Miklóssal sokat vitatkoztunk a tanfolyamon, de végül 1992-ben megszereztem a játékvezetői vizsgát, és onnantól megváltozott az életem.”
A vizsga után Huvé János küldő rendszeresen biztosított számára lehetőségeket a magasabb osztályokban is, így megfordult a megyei első osztály, valamint az NB III mérkőzésein is. „Sok jó kollégával hozott össze a sors, már az első mérkőzésemen Túri Ferenccel és Csorba Csabával, akikre mindig szívesen gondolok. Oláh Tiborral egyszer egy Verőce-Nagymaros mérkőzést vezettünk, ahol egy-egy kiállítás után megbecsülve jöttünk le a játéktérről, és ez életem egyik legnagyobb élménye volt. De említhetem Staller Jánost, Zagiba Ferencet, Boros Lászlót, vagy Kiss Tibor Zoltánt, akiktől szintén rengeteget tanultam.”
Gyarmati Pál azonban nem csupán hobbiszinten űzte a játékvezetést, hanem aktívan tett is saját közösségéért. „Mindig a legjobb tudásom szerint próbáltam működni, és mindig tisztelettel, megbecsüléssel viseltettem irántuk. Ezért próbáltam segíteni a fiatalokat, és büszke vagyok arra, hogy olyan srácok indultak el magasabb karrier felé a kezem alól, mint Janitz Gergő, Nagy Balázs, Budai Balázs, vagy Kara Pál. Janitz Gergő első meccsét, a Visegrád-Dunabogdány találkozót például úgy vezette, hogy én, mint első számú játékvezető <<véletlenül>> lesérültem, így kénytelenek voltunk a mély vízbe dobni a fiút. Megállta a helyét, és a mérkőzés végén a visegrádi edzőnek türelmesen magyarázva megígérte, hogy küld neki egy szabálykönyvet. Nem tudta, hogy az edző Staller János, a Ferencváros és a Dunaújváros egykori NB I-es játékosa, nem mellesleg akkori aktív NB III-as játékvezető volt…”
Az utolsó sípszó után azonban nem áll meg az élet, és Gyarmati Pál sem tervezi a végérvényes búcsút a játékvezetőktől. „Zagiba Ferenc már jelezte, hogy számít a segítségemre, így már van elképzelés a folytatásra. Az idén elindult Halhatatlan Sípmesterek Tornáját jövőre is megrendezzük, tehát ott is lesz teendőm. Szerencsére továbbra is lesz mód arra, hogy a játékvezetők rendezvényeit, edzőtáborait a cégemen keresztül szponzoráljuk. Én mindig szívesen segítek, és ha a Szövetség megkeres, természetesen a jövőben is azonnal jövök, és teszem, amire szükség van!”
Eközben Rákoskeresztúron az újonc Gázművek fellépésére készült a jelenlegi Pest megyei játékvezetői kar egyik legrutinosabb tagja, Kristóf Péter. Az 1997-ben, Pest megyében vizsgázott sportember 2002 óta tagja az NB III-as keretnek, így csaknem egy évtizedes működés után mond búcsút az „elitkarnak”.
„Nem készültem sokkal jobban, mint egy hagyományos fordulóra, de az igazat megvallva, kicsit többet edzettem a héten, és az étkezésre, folyadékbevitelre is jobban ügyeltem” – mondta el utolsó felkészüléséről Kristóf Péter. „Ma ugyan elbúcsúzom az NB III-tól, holnap azonban még lesz egy utánpótlás mérkőzésünk Tökölön a fiammal, végérvényesen az után a meccs után akasztom szögre a sípot…”
Az elmúlt években Kristóf Péter sok barátra talált a játékvezetők között, és sok segítséget is kapott az egykori vezetőktől. „Nagyon hálás vagyok a karrieremért Ádám Mihálynak, Szabó Jánosnak és Széki Kálmánnak, akik segítettek, hogy eljuthattam idáig. A sorsnak pedig azért mert megajándékozott Fazekas Attila, Demeter Miklós, Laczkó Zoltán, Solymosi András és Futó Tamás barátságával, akikre a sporton túl is bizton számíthatok.”
Egy ehhez hasonló pályafutást természetesen különleges események is gazdagítják. „Büszke vagyok arra, hogy az összes fővárosi NB I-es csapat stadionjában vezethettem, illetve idén én kaptam lehetőséget a Ferencváros – NIKE Most Wanted Válogatott tehetségkutató mérkőzés dirigálására. Életem mérkőzése azonban 2005 tavaszán a Baglyasalja-Magyargéc NB III-as találkozó volt. Ennek a mérkőzésnek az odavágóját is én vezettem az előző ősszel, és a rangját jelzi, hogy szinte a teljes Nógrád megyei elnökség helyet foglalt a lelátón. Tudtam, hogy kemény összecsapásra számíthatunk, ezért mindhárman maximálisan, erőnkön felül teljesítettünk. Rengeteget futottam azon a mérkőzésen, de mindenhol ott voltam, az asszisztensek pedig még a legkétesebb szituációkban is egyértelmű állásfoglalásokat adtak. Történelmi meccs volt, amit közmegelégedésre hoztunk le, és amely után én – az akkori osztályzatoknak megfelelő maximum 10-es skálán – 9,7-et, míg asszisztensem Máté Attila 10,0-át kapott. Erre igen büszke vagyok, ilyen magas osztályzatokat sem előtte, sem utána nem láttam, akkoriban a legjobb jegyek megálltak 8,9, 9,0 környékén. Tehát biztosan jól végeztük a dolgunkat, és erre mindig jó visszaemlékezni…”
A jövő Kristóf Péter számára sem elképzelhető a játékvezetés nélkül. „Természetesen nem szakadok el ettől a világtól, hiszen az én és a Szövetség szándékai szerint jövő tavasztól ellenőrként folytathatom a munkát. Emellett pedig szeretném majd a fiam pályáját is egyengetni, és segíteni őt a tapasztalataimmal.”